Kezdetek

a sportág alapeszközeit az eszkimók (eszkimókajak) és az észak-amerikai indiánok (indián kenu) adták a világnak. A mai sport alapjait azonban egy skót kutató, felfedező, a Rob Roy becenéven is emlegetett John MacGregor fektette le azzal, hogy az eszkimók mintájára épített kajakjával bebarangolta Angliát, Skandináviát és Németországot is. Ő volt az, aki 1866-ban megalapította az Angol Királyi Kenu Klubot is. MacGregornak hamarosan magyar követője is akadt: dr. Petz István járásbíró, túrakajakos, aki lapos fenekű, cédrus-, fenyő- és jegenyefából készült kajakján az első Duna- Tisza-túrát tette.

1862.: bár Széchenyi István kezdeményezésére már 1840-től tartottak evezős- és úszóversenyeket a Margit-sziget mellett, az első hivatalos kajakversenyt 1862-ben rendezték meg. A Margit-szigettől a Tudományos Akadémiáig tartó viadalon a pesti vízimolnárok, révészek, hajósok és halászok vettek részt.

1924.: január 19-én Koppenhágában IRK (Internationale Repräsentantenschaft Kanusport) néven megalakult a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség, amely 1946 óta ICF (International Canoe Federation) néven működik. A 2009-ben 75 esztendős szövetség égisze alatt több mint száz nemzet kajak-kenu szövetsége működik.

1933.: Prágában megrendezték a sportág első hivatalos Európa-bajnokságát, amelyen még összerakható kajakokban is írtak ki versenyeket.

1934.: a koppenhágai Európa-bajnokságnak akkora sikere volt szerte a világon, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az athéni kongresszusán felvette a sportágat az olimpia műsorára.

1936.: a berlini ötkarikás játékokon bemutatkozott a kajak-kenu is. Bár magyar versenyzők is indultak, az olimpián számottevő eredményt nem értek el.

1938.: a svédországi Waxholmban megrendezték a sportág első világbajnokságát.